Könyvek a jövőről: Sorsunk az éghajlatváltozás
A népvándorlások és a járványok, de a mezőgazdasági forradalom és a reneszánsz mögött is az éghajlat változása állt. A most kibontakozó folyamatoknak rengeteg vesztese lesz, de a civilizáció ezúttal is felülkerekedhet — állítja Skandinávia egyik kedvenc ismeretterjesztője.
Az orosz tél XII. Károly svéd királyt, Napóleont és Hitert is térdre kényszerítette. Julius Caesar a viharok miatt nem tudta elfoglalni Britanniát (ezáltal megmenteni a birodalmát), s a mongolok sem Japánt. A középkori kisjégkorszak egész Európát képes volt káoszba taszítani, az El Nino pedig döntően hozzájárult a maja civilizáció hanyatlásához. A sikeres birodalmak fejlett kultúrájuknak, jól szervezett hadseregüknek és hatékony politikai rendszereiknek köszönhették győzelmeiket. Az időjárást azonban sosem tudták uralmuk alá hajtani, s legtöbbüknek ez okozta a vesztét. A holocén kor kezdete óta kilenc jelentős éghajlatváltozással kísért időszakot azonosítottak. “Ezek nagyjából 1500 éves időközönként követték egymást. És láss csodát: a jelek szerint mind egybeesnek civilizációnk történetének kritikus szakaszaival.”
Marcus Rosenlund a finnországi svéd rádióállomás munkatársa, a tudományos ismeretterjesztés és az időjárás szerelmese. “Ha újrakezdhetném, meteorológus lennék” — fogalmazott eddigi legizgalmasabb könyvének megjelenésekor. Örömteli fejlemény, hogy Az időjárás és a történelem című remekbe szabott, személyes hangvételű egyben lebilincselő stílusban megírt kötet most magyarul is napvilágot látott.
A jelenkori éghajlatváltozás léptékében drámai jelenség. Rosenlund szerint ugyanakkor a Homo Sapiens nem először néz szembe hasonlóval és alapvetően képes az alkalmazkodásra. “Örökítőanyagunk egy része régebbi, mint az ősi kőzet, amelyen járunk.” Sőt, szerzőnk meggyőződése éppen az, hogy az emberi civilizáció mindegyik technológiai forradalmát (az affinis sajtóban csak kvantumugrásként emlegetett eseményeket) a környezeti feltételek megváltozása kényszerítette ki. “Jó példa erre a 8200 évvel ezelőtti lehűlés és szárazság. Gondolkodásra és gyakorlatilag a modern földművelés feltalálására kényszerítette Mezopotámia népét. A földművelés nyomán pedig fejlődésnek indult mindaz, amit emberi civilizációnak tekintünk: a városok, a művészetek és a tudományok.” A későbbi éghajlatváltozások egyrészt súlyos következményekkel jártak, különösen migrációs hullámok, járványok formájában. Ugyanakkor értékes folyamatokat is eredményeztek — nélkülük például “nem került volna sor a reneszánszra, egyszerűen nem lett volna rá szükség, mivel az antik művészetet és tudást nem kellett volna újrafelfedezni”.
Szerzőnk szerint csaknem lényegtelen, hogy napjaink éghajlatváltozását hányadrészt okozzák a tevékenységünkkel szorosan összefüggő tényezők (bár az embernél jóval apróbb lények, a cianbaktériumok is eredményeztek már az élővilág döntő részének kihalásával járó klimatikus változást 2,5 milliárd évvel ezelőtt). A kérdés az, hogyan kezeljük — hogy tudatosan készülünk-e rá. Egyes jelek szerint egészen igyekszünk. Egy hazai példa: a koronavírus okozta gazdasági visszaesés alatt a zöld technológiákba fektető magyar tőkealapok egyedüliként tudták megőrizni hozamaikat, köszönhetően a klímaváltozásra fókuszáló cégek és üzleti modellek stabil növekedésének. Reformátusként azt már csak én teszem hozzá, hogy a remény képviselete még a pesszimista, ám hívő embernek is kötelessége. “Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, akkor is ültetnék egy almafát” — idéz egy ismeretlent a kötet végén Marcus Rosenlund.
A végszó a köszöneté. Mindig becsüljük és értékeljük könyvvásárlással a kevésbé ismert, sokszor egészen kicsiny kiadókat, akik hiánypótló megjelenésekkel járulnak hozzá a magyar nyelven elérhető tudás gazdagításához. Elismerés a munkájukért!
