Könyvek a jövőről: Ki nyer a káosszal?

Peter Zeihan: The End of the World is Just the Beginning. Mapping the Collapse of Globalization. Harper Business, 2022

Amit most látunk, csupán a nyitánya a de-globalizáció korának. A következő évtizedek három legfontosabb trendje a népességcsökkenés, a tengeri kereskedelemben eluralkodó káosz és a klímaváltozás miatt visszaeső élelmiszertermelés lesz. Egyik sem érint mindenkit ugyanúgy.

Peter Zeihan amerikai geopolitikai elemző; energetikai, pénzügyi és mezőgazdasági vállalatok tanácsadója. Ötvenéves, pályája nagyobb részében a magyar származású George Friedman árnyékában munkálkodott a híres Stratfor elemzőintézetnél. Új könyvével azonban saját jogon is “rárúgta az ajtót” a nemzetközi összefüggések iránt affinis nyilvánosságra.

Zeihan fő állítása, hogy a legújabbkori történelem következő nagy korszaka a de-globalizáció lesz, ami de-indusztrializációval, de-urbanizációval és elnéptelenedéssel jár, és szükségszerűvé teszi a káoszt.

Szerinte az 1980 és 2015 közötti időszak (tágabban az elmúlt hetven év) bősége, megbízhatósága és viszonylagos stabilitása egyfajta anomália volt az emberiség történetében, mostantól minden amit megszoktunk, drágábban és nehezebben érhető majd el. Ennek három legfontosabb okát a demográfiai folyamatokban, Amerika mint tengeri hegemón visszaszorulásában, illetve az éghajlatváltozás hatásaiban látja. Egyrészt a világszerte gyorsan öregedő népesség jelentős csökkenést eredményez a munkaerőben. Másrészt az USA egyre kevésbé lesz képes biztosítani a globális vízi útvonalak biztonságát –visszatérhet a kalandfilmekből ismert kalózflották dominanciájának kora. Harmadrészt a klímaváltozás aláássa az élelmiszertermelést a világ kulcsfontosságú részein, mintegy négymilliárd ember ellátását lehetetlenítve el.

Zeihan szerint mindezen körülmények egyre agresszívebb taktikák alkalmazására kényszerítik a nemzeteket –régiós blokkok alakulnak majd ki, amelyeket a helyben legjelentősebb katonai erővel bíró játékos ural.

Szerzőnk külön-külön foglalkozik a közlekedés, a pénzügyek, az energia, az alapanyagok, a gyártás és a mezőgazdaság témaköreivel, s ezen ágazatok mindegyikén belül megvizsgálja az egyes főbb országok kilátásait. Hangsúlyozza azonban, hogy a hat ágazat között szoros összefüggések vannak –ha egy ország jól teljesít egy ágazatban, az várhatóan a többi ágazatban is javítani fogja a lehetőségeit. A legkiszolgáltatottabbak azok az országok lesznek, amelyek a legjobban függnek a nemzetközi kereskedelemtől.

Minden baja ellenére az Egyesült Államok kifejezetten előnyös helyzetben találhatja magát, a területén elérhető természeti erőforrásoknak, mezőgazdasági kapacitásnak, saját ipari bázisának, s nem utolsó sorban a világ legmélyebb és legjobban integrált tőkepiacának köszönhetően, amik biztosítják az alkalmazkodóképességét.

Szerzőnk várakozása, hogy az USA nyíltan egyfajta birodalom kiépítésébe fog az amerikai kontinensen, elsősorban az élelmiszertermelésben birtokolt stabil fölényére alapozva.

Ezzel szemben Kína és Oroszország borús jövőképpel néz szembe, demográfiai tendenciáik, elégtelen vízi kereskedelmi hálózatuk és gyenge tőkepiacaik miatt. Ráadásul Kína kőolaj- és élelmiszer-szükségleteinek nagy részét importálja. Aligha meglepő, hogy az elemző Európát sem kecsegteti könnyű évtizedekkel. A korfán és az energetikai sebezhetőségen túl, szerzőnk kiemeli az ipari alapanyagokhoz való hozzáférés várható nehézségeit. Eközben Afrika és India esetében a lakosság élelmezése jelenti majd a legalapvetőbb kihívást, de a megváltozott klimatikus viszonyoknak Ausztrália is látványosan a vesztese lesz.

Zeihan frappáns összefoglalója újabb figyelmeztetés, hogy eljött az ideje az önellátási képességek módszeres megerősítésének.